AZ AKADÉMIÁTÓL A MAGÁNSZEKTORIG – Interjú Dr. Bittsánszky Andrással az Indere Kutatóintézet kutatási vezetőjével

Workshop for Portugal and Hungarian cooperation
2018.11.03.
MENEDZSMENT KONFERENCIA GÖDÖLLŐN
2019.06.20.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az akadémiától a magánszektorig

Interjú Dr. Bittsánszky Andrással az Indere Kutatóintézet kutatási vezetőjével

Dr. Bittsánszky András az akadémiai munkahelyét adta fel azért, hogy egy magánintézetben folytathassa kutatásait. A 2012-ben alapított INDERE Élelmezéskutató és Innovációs Intézet egyik társtulajdonosa és kutatási igazgatója munkatársaival együtt az élelmiszerbiztonság legújabb kihívásaira keresnek tudományos választ, amelyeket a publikálás mellett jól tudnak hasznosítani a cég tanácsadói tevékenysége során is. A Szent István Egyetem Gazdálkodástudományi Karának címzetes egyetemi tanárával az indulásról, az alapítás óta eltelt hat évről és a jövőben tervekről is beszélgettünk.

Ön korábban a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa volt, amely a szakmai presztízst tekintve kifejezetten jó pozíciónak mondható. Miért váltott az akadémia szférából a magánszektorba?

Az INDERE Kutatóintézetet ketten alapítottuk hat évvel ezelőtt. Amíg én az akadémiai világból érkeztem a céghez, a másik alapító, Tóth András az üzleti szférában dolgozott korábban is. Szerettem volna jobban „belelátni” az üzleti világ adta lehetőségekbe, kipróbálni magam ebben a szektorban is. Az akadémiai kutatók környezete ugyanis ilyen szempontból eléggé zárt világ. Mint sokan mások, én is alapkutatásokkal foglalkoztam az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében, ahol az élelmiszerbiztonsággal – ha csak áttételesen is – de már akkor kapcsolatba kerültem. Alapítótársammal – akihez egyébként rokoni szálak is fűznek- régóta terveztük egy olyan kutatóműhely létrehozását, amely kifejezetten az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kutatásokat végez, de egy, az akadémiai világnál kevésbé bürokratikus keretek között.

Hirtelen nem volt túl nagy a váltás a két szféra között?

Vannak jelentős különbségek természetesen, de a szakmai részét illetően én továbbra is kutatói tevékenységet végzek, igaz más szervezeti keretek között. Az MTA egy nagy intézmény, de jóval bürokratikusabb működéssel, mint egy magán kutatóközpont. Utóbbi sokkal rugalmasabb kereteket biztosít a gyors, de színvonalas munkavégzésre. Ugyanakkor egy cég esetében- szemben mondjuk egy nagy állami intézménnyel- nagyobb a kockázat is, hiszen nekünk saját magunknak kell az anyagi-technikai hátteret megteremtenünk a mindennapi működéshez.

Ahogy említette, már hat éve működik az INDERE. Az alapításkor mi volt az elsődleges szakmai céljuk és mit sikerült ezekből eddig megvalósítani?

Elsődleges célunk az volt, hogy élelmiszerbiztonsági kutatásokat végezzünk és ezzel olyan magas minőségű tudást hozzunk létre, amelynek eredményeit publikálni is tudjuk. Az elmúlt években számos felmérést, tanulmányt készítettünk, amelyek a téma különböző aspektusait mutatják be. Elsőként például azt tanulmányoztuk, hogy a magyarországi iskolai konyhákon mennyire tartják be a különböző higiéniai követelményeket. A felmérésben megvizsgáltuk a konyhák felszereltségét, valamint az ott dolgozók ismeretanyagát, felkészültségét. Az elkészült tanulmányban a többi között azt a következtetést vontuk le, hogy a technológia, azaz hogy milyen eszközökkel van a konyha felszerelve, csak minimális mértékben befolyásolja az élelmiszerbiztonságot. Mondhatnánk úgy is, hogy egy kevésbé felszerelt helyen is lehet élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelő ételt felszolgálni, ha az azt előállító személyzet jól végzi a munkáját.

Min múlik a munkavégzés minősége? Mikor mondhatjuk, hogy jól végezte a munkáját egy konyhai alkalmazott?

Nem olyan bonyolult ez a dolog, hiszen „csak” a szabályokat kell betartani, illetve ezeket kell megfelelően adaptálni az adott konyha méretéhez, adottságaihoz, lehetőségeihez. Ehhez kell igazán értenie egy jó élelmiszerkezelő szakembernek. A kutatásunk sikerét jelzi, hogy a tanulmány a szakma egyik legismertebb nemzetközi tudományos lapjában, a Food Control-ban is megjelent.

A következő nagyobb kutatásukban az élelmiszerkezelők tudását, felkészültségét elemezték részletesebben. Itt milyen megállapításokra jutottak?

Ebben a felmérésben az ő tudásukat, hozzáállásukat és gyakorlati ismereteiket elemeztük konkrétabban. Szerintünk ugyanis ez a három kulcstényezője van egy jól elvégzett munkának. Fontos tehát, hogy az élelmiszerkezelő ne csak tudja, ismerje a szabályokat, hanem azokat be is tartsa. A tudatos munkavégzésükre voltunk kíváncsiak, ezt próbáltuk meg minél jobban megmérni, felmérni. A tudás, a tudatosság ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki élelmiszerbiztonsági szempontból is megfelelő színvonalon vezessen egy konyhát.

Miben látja a kutatói lét lényegét? Sokan úgy vélik, hogy csak akkor van értelme egy kutatásnak, ha annak gyakorlati haszna is van.   

A kutatói tevékenység igazi lényege a tudás megszerzése, feltárása és hogy az rendelkezésre is álljon, azaz elérhető legyen mások számára is. Egy akadémiai kutató számára is fontos, hogy széles körben megismerjék a tudományos tevékenységét, ne csak a szűk szakmának kutasson. Ehhez azonban szükség van az ismeretterjesztő jellegű tudományos tevékenységekre is, hiszen az emberek többsége számára csak így érhető el az üzenet. Az INDERE-ben is törekszünk arra, hogy minél többen megismerjék tudományos munkánk eredményeit. Mi a piaci tevékenységünk során feltárt adatokat használjuk fel a tudományos munkánkhoz, amelynek eredményeit viszont nagyon jól tudjuk használni a tanácsadáshoz. Látszik tehát, hogy a két terület, a két fő tevékenységi kör szervesen kapcsolódik össze a mindennapokban.

Ezen a piacon vannak-e komoly versenytársaik és ha igen, Önök miben tudnak többet nyújtani, mint mások?

Élelmiszerbiztonsági tanácsadó cégből természetesen jónéhány van az országban, de olyanról nem tudok, amely ilyen összetett, tudományos kutatási tevékenységet is végezne. Kutatóintézetünk sikerének két fokmérője van jelenleg: az egyik a gazdasági versenyképesség, a másik pedig a tudományos eredményesség, amelybe beletartoznak a tudományos közlemények, hazai és nemzetközi együttműködések, pályázatok stb. A publikációkhoz szerencsére egyre több adat áll a rendelkezésünkre, ami egy nagyon fontos kiindulópont. Ez szervezés és menedzsment kérdése alapvetően. Minél több adatból tudunk dolgozni, annál hitelesebb lehet az általunk végzett kutatás eredménye.

A kutatóközpont ma már egy saját, mikrobiológiai vizsgálatokra is alkalmas laboratóriummal is rendelkezik. Mennyire tekinthető ez mérföldkőnek a cég életében?

Mindenképpen meghatározó fejlődési pont ez, hiszen ezzel is tudjuk hangsúlyozni egyediségünket, különlegességünket. Bevezettünk egy olyan módszert, amivel lehetővé válik az élelmiszerek mikrobiológiai vizsgálata, az eddig használtaknál jóval rövidebb idő alatt. Erre a módszerre épült fel a laboratórium, amelyben lehetővé válik ez a fajta vizsgálat.

A kutatóközpont nemrég az élelmiszerbiztonsági szabályok betartásával kapcsolatba végzett felmérést a közétkeztetést végző konyhák körében is. Itt milyen következtetésekre jutottak?

Összességében elmondható, hogy van egy alapvető fejlődés Magyarországon az élelmiszerbiztonság tekintetében, de elég vegyes az összkép. Vannak már nagyon modern és jól működő konyhák és sajnos vannak olyanok is, amelyekben alapvető szabályokat sem tartanak be. Ráadásul egyre nagyobb a munkaerőhiány is. A szakképzettség nélkül betölthető munkakörökben a szükséges létszám 28%-a, a szakképzettséghez kötött munkakörökben a dolgozók 32%-a hiányzik. Ráadásul az élelmiszer- kezelői munkakörben tevékenykedő, új belépő munkavállalók átlagos szakmai tapasztalata nem éri el az egy évet. Mindez nagyon megnehezíti a közétkeztetésben előírt szigorú jogszabályi követelmények betartását. Az élelmiszer- kezelői munkakörben dolgozók élelmiszerbiztonsági ismereteinek hiánya további kockázatokat jelent a nagy létszámot kiszolgáló szociális étkeztetési rendszerben.

Egy magán kutatóintézetnek mennyire van szüksége az akadémiai-egyetemi szférával való kapcsolattartásra?

Nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatok építését ebbe az irányba is. A gödöllői Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskolájával például szorosabb együttműködésünk is van. Ezek a kapcsolatok és a tudományos publikációk a kutatóközpont hitelességét növelik. Figyeljük ugyanakkor a legfrissebb szakmai trendeket is és ezeket folyamatosan építjük be a kutatási tevékenységünkbe. Ilyen például a környezetvédelmi szempontok érvényesítése a napi élelmiszerbiztonsági feladatok ellátása során. Mi is elkezdtük kutatni az élelmiszerhulladékok csökkentésének különböző lehetőségeit, amelyekkel a környezeti károk is csökkenthetők.

Hogy lehet elérni például a közétkeztetésben, hogy minél kevesebb legyen az élelmiszerhulladék?

Például azzal, hogy időben le tudják mondani azokat a megrendeléseket, amelyekről időközben kiderült, hogy már nincs rájuk szükség. Ha pedig már nincs lehetőség erre, akkor pedig alternatívákat kell keresni a többlet felhasználására. Mindehhez nagyobb tudatosságra, odafigyelésre van szükség a fogyasztó, megrendelő részéről. De magának a rendszernek is jóval átláthatóbbnak és rugalmasabbnak kell lennie. Az teljesen normális dolog, hogy valamennyi élelmiszerhulladék keletkezik a közétkeztetés során, de mi már a normalitás határán bőven túl vagyunk, így ezzel a problémával mindenképpen foglalkoznunk kell.

Tulajdonosként, de egyfajta alkalmazottként is hogyan érzi magát a kutatóintézetben?

Alapítóként mindig is fontosnak tartottam, hogy lehetőleg minél kötetlenebb hangulatban dolgozzunk együtt a munkatársakkal. Próbálunk minél kevésbé bürokratikusak lenni, hogy több energiát tudjunk fordítani a szakmait-tudományos tevékenységre. Az, hogy mennyire lesz létjogosultsága egy ilyen cégnek a jövőben a piacon, az a mi sikerességünkön is múlik majd. Nemzetközi jó példák mindenesetre vannak erre, és a hat éves működésünk is kezdi bizonyítani azt, hogy talán nem ok nélkül bizakodhatunk a sikeres jövőben. Részben a mi sikerünk is, hogy egyik partnercégünk, a KAP-IN-FOOD egyik projektje, a KAPSURE már nyert el egy jelentősebb elismerést nemzetközi környezetben.